2010. november 5., péntek

Motorosok kategorizálása

   Évek tervezése és féllegális motorozás után a nyáron megszereztem az A jogsit. Erről is fog majd születni pár iromány, kalandos oktatásban volt részem. Most viszont másról lesz szó: a motorosok kategorizálásáról. A motorosokról ugyanis rendkívül határozott, sokszor szélsőséges véleménnyel van a társadalom. Pedig nem csak hangos motor létezik!


  Kezdjük az észrevétlenekkel: a pizza- és dokumentum futárokkal. Motorjuk szerszám, a megélhetésük eszköze. Ennek megfelelően egyszerű, takarékos, olcsón karbantartható. Mivel egész évben használják, késő ősszel megjelennek rajtuk a láb és kéztakaró melegítőponyvák. Autós szemmel szinte észrevehetetlenek. Ismerik a várost, úgy cikáznak az utakon, hogy mire odanézünk, már rég máshol járnak. Gyalogos szemmel jobban látszódnak, hiszen sokszor használják a járdát menekülő útvonalnak, de ezt is óvatosan, higgadtan és a lehető legkevesebb feltünéssel teszik.
  Az ingázó a motorozást költséghatékony közlekedési megoldásnak tartja, de nem létszükségesnek ezért késő ősztől kora tavaszig autózik. Kedvenc fegyverneme a robogó, mert könnyen kezelhető és 50ccm-ig B jogsival is vezethető – a huncutabbja persze ennél nagyobb gépet használ 50-esnek álcázva, de ez már az ő és a rendőrség baja. Az ingázó siet. Mindig mindenhová. Elvégre azért ül a robogón, hogy a dugóban is gyorsan haladjon (és olcsón!). Mivel helyismeretét autóban szerezte és motorozni is csak szezonálisan szokott, ezért őt nagyon észre vesszük. Ő az aki ügyetlenül rollerezik két lábbal az aszfalton pedálozva a kocsisorok között és előszeretettel utazik a kocsi holtterében, majd felháborodik, mikor nem látjuk.
  A motoros ingázó már nem robogózik, neki A jogsija van és vérbeli motorral járkál, vérmérséklet szerint 125-1600ccm-ig. Ő is szlalomozik a kocsik között és néha kilő a lámpánál. Mégse olyan veszélyes, mint robogós társa, mert ő kapott valamennyi oktatást, így aztán tisztában van a motorozás alapszabályaival – nem utazunk a kocsik holtterében, nem probálunk kisebb helyre befurakodni, mint amekkora a motorunk, körülnézünk mielött sávot váltunk etc. –
  A hobbimotoros szintén motoros jogosítvánnyal rendelkező közlekedő. Ő az aki már alig várja, hogy elmúljon a fagy és kitolhassa a szabadba az előző ősszel gondosan lemosott, megtankolt és lekonzverált motort. Ő is ingázik ha teheti, de őt nem a költséghatékonyság vezérli, hanem a motorozás élvezete. Hétvégén a hobbi motorosok kirajzanak a Mecsekbe, Bakonyba, Pilisbe, mindenhova ahol szép kanyargós országutak vannak. Ezeken a kirándulásokon általában csapatba verődnek, összetartó népség. Közlekedési stílusa biztonságos. A motoros jogsi kötelező oktatásán túl biztos végzett valamilyen szintű vezetéstechnikai tréninget. A motorját szereti, ezért nem haszolja, nem üti. Ellenben félti és tisztában van önmaga és a motorja határaival. Sose feszegeti őket.
  A mutogatós (bácsi) motoros számára a motor kellék. Megmutatja hova is tartozik, mint egy valódi vidraprém bunda az operaházba menet.  Motorja ennek megfelelően extrém, nagy, hangos. A vezethetőség és az ergonómia nem szempont, az árcédula annál inkább. Őket lehet nyaranta megfigyelni a Nyugatinál, vagy a körúton, ahogy a fojtatlan kipufogós gépeiket túráztatva gurulnak az éjszaka közepén. Ők azok, akik közönség elött egykerekeznek 160nal a Békásmegyeri egyenesen, vagy akik Stopiznak a Hungária körúton. Azt ha félresikerül az se gond, lazán felpattannak – már ha nem tört el semmi –, hetykén, lassan és kimérten odasétálnak az út közepén fekvő gépükhöz, felemelik, kitolják és hívják a havert a trélerrel. A bukás nem szégyen, a lényeg hogy minden szituációban jól nézzél ki!
  A közúti sportoló, avagy Valentino Rossi közúti reinkarnációja a sebességnek él. Minimum 600-as, de inkább 1000-es szupersport gépe van, sport kipufogóval és power commander befecskendező rendszerrel. Szereti a kanyargós utakat, de a kedvence az autópálya, itt akár 280-nal is hasíthat. Nagy az elhúlási ráta ebben a kategóriában, mert sose mennek a sebességkorlátozások alatt. Veszélyességük a sebességből fakad. Egy 200 fölött suhanó sportmotor közeledő sziluetjét kiszúrni már szerencse kérdése. Ezek az emberek adrenalinfüggők. Kár hogy ha a szerencse elpártol tőlük, azzal másokat is veszélyeztetnek.
  A chopperes elveszett fiatalságát keresi. Eredetileg a chopper egy olcsó motor volt, ami a 60as 70es évek engedetlenségi mozgalma alatt vált jelképé a tengeren túlon. Ma általában idősödő üzletemberek ülnek chopperre és keresik a kapcsolatot fiatal önmagukkal: azzal a fiatal suhanccal, aki istenítette a rockzenét és szembe akart szállni a világgal hogy megváltoztassa azt. A chopperek nehezek, nem fordulékonyak és nem túl fürgék, cserébe kényelmesen el lehet velük motorozni akár a világ végéig is ha nem akarunk túl sportosan odaérni. A chopperes általában nyáron veszi elő a motort, mikor szabadságra megy. Ilyenkor teljesen átváltozik: az öltönyös nyakkendős cégvezetőből egy torzonborz, szakállas, csapzott hajú, izzadság-szagú farmerkabátos-bőrnadrágos rocker válik. Born to be wild 2 hétig.

  Végül még 2 speciális kategória: A pályamotoros és a veterán motoros. A pályamotorossal nem fogunk találkozni. Ő is sebességfüggő, de a közúti sportolóval ellentétben ő a szenvedélyét a versenypályán, pályanapokon éli ki. Motorja ennek megfelelően pályamotor, megfelelően átalakítva – forgalomba általában részt se vehet –. Közúton motoron ülve hobbimotorost alakít, vagy tréleren szállítja a pályamotorját szervizből a pályára vagy vissza. Ő az, aki legkevésbé szereti a közúti sportolót, mert sebesség iránti szenvedélyük miatt folyton összekeverik őket.
  A veterán motorost onnan lehet megismerni, hogy a motorja minimum 20 éves, és legalább annyi időt tölt tréleren és bakon mint az úton. A veterán motoros a hobbi motoros egy különleges fajtája. A motorját folyton fényezi, szépíti. A cél a tökéletesen korhű állapot elérése, hogy aztán lehessen benne gyönyörködni és élvezni azt az érzést, amit 20-30-40 évvel ezelött érezhetett a tulaj egy hasonló járgányon. A veterán motoros ritkán veszi elő a régi járgányát, hogy elvigye/elmotorozzon vele egy veterán találkozóra. Ott aztán beszélget a hasonszőrű kollegákkal, szépségversenyre nevezi a gépét, vagy részt vesz egy touring versenyen. 

Méghogy minden motoros egyforma...;)

2 megjegyzés:

  1. A pizza és dokumentum-futárokkal kapcsolatban vitatkoznék (majd személyesen), de a többi nagyon tetszett :)

    VálaszTörlés
  2. Csak 1et tudok érteni veled. Igaz kimaradt pár variáció, de azért valóban elég jól lefedi a valóságot.

    VálaszTörlés