Switcher

Így hívják azokat a friss Mac felhasználókat, akik nemrég még a PC-sek táborát erősítették. Belőlem nemrég lett Switcher. Ez itten a vallomáson...




A baráti körömben minden történet azzal a bizonyos óvszer gyárral kezdődik. Ez a történet – szerencsétekre - kivételesen nem.
Pár hónapja elkezdtem egy kis laptop beszerzésén gondolkozni. A jó öreg DV5-ös HP laptopom ugyan tökéletesen teljesítette a számára kigondolt feladatot.Kiváltotta a hangosan kerregő, sok helyet foglaló asztali PC-t mint multimédiás fejállomás és ezzel rengeteg helyet spórolt meg a lakásban, és megszabadított a hangos turbóventilátoroktól. 1 dologban azonban nem remekelt: nem használható notebook. Az aksijában tárolt energiát alig 1 óra alatt felfalja, a váza recseg - ropog, a fényes műanyag felülete rendkívül kényes és a 3 és fél kilós verseny-súlyával nem igazán ösztönöz arra hogy a hátamra kapjam és elvigyem kirándulni.

A terv egyszerű volt: találni egy olyan noteszgépet, ami jó aksi idő mellett könnyen hordozható, és nem vonza a karcolásokat. Tudományosan álltam a kérdéshez - elemző volnék, vagy mi -, összeírtam mit kéne tudnia: Net, írás, fusson rajta valami közepes rajzolóprogi, bírja legalább 3-4 óráig egy aksival és ne kelljen attól félni, hogy a táskámban összeroppantja a mellé gyömöszölt papírzsepis csomag.
A kis netbookok gyorsan elvéreztek... Aki egy 7"-os netbookon tud vakon gépelni, az említést érdemel a Guinness Rekordok könyvében. A 190 centis magasságomhoz tartozó átlagos méretű kezemmel egészen a 13" kategóriáig kellett felmennem, hogy ne 2-3 billentyűt üssek le egyszerre a gépelési kisérleteimnél – Igen, tudok vakon gépelni. Nagyon hasznos tulajdonság, például az ilyen maratoni védőbeszéd írásánál -.
A 13" kategóriánál megvolt a forma, elkezdtem megnézni a felhozatalt. Itt tanyáznak a premium méretű netbookok, a legtöbb CULV notesz, illetve találni egy pár teljes értékű processzorral szerelt gépet is, általában üzleti felhasználásra.
Külsőre voltak költséghatékony műanyag tokozású gépek, félig fémmel feldobott műanyag gépek, és egész komoly magnézium vázas kis buzinessz gépek. A teljesítmény rostán átpogyogtak a prémium – Hahaha! - netbookok és a CULV gépek, bár utóbbiak már csak a “közepesen komoly rajzprogram használata” pontnál véreztek el, egyébként egész használhatónak tüntek.
Az árak gyorsan pörögnek felfelé ahogy futunk át a mezőnyön: elindultunk a 65 ezer forintos 7" EEE PC-től egészen fel a 220 ezer forintos Sony Vaio és HP Probookig. Ekkor került képbe a MacBook.

Az Apple termékekkel való ismerkedést egy Ipod Mini-vel kezdtem. Letisztult design, kíváló hangzás, felhasználóbarát felépítés és a nagyon jól összerakott iTunes. Annyira jó benyomást tett rám, hogy amikor lecseréltem, egyből a nagy testvérére váltottam.
Az utolsó Apple kütyü ami a kezembe került a szeretett iPhone 3G-m volt. Elötte 1 évig kerestem a megfelelő telefont, tudatosan kerülve az iPhone-t. Nem akartam beállni a sorba, nem gondoltam hogy nekem való. Végül csak a 3G-nél kötöttem ki és ezt azóta se bántam meg.
Kinézetre az Unibody design színre lépése óta tetszettaz Apple Notebook felhozatala. Annyira, hogy még az idegen oprendszert is bevállaltam volna. De akkoriban egy költséghatékonyan, játékra épített játék PC volt a vágyam netovábbja. Egy drága – bár nagyon szép – laptop, amin nem fut a CS? Szóba se jöhet. Hát igen... az egy másik élet volt.

Szóval most, “felnőtt” fejjel, ismét képbe került a MacBook, hiszen a legkisebb fehér polycarbonate – értsd műanyag – Macbook már ugyanabban az árkategóriába játszik, mint a feljebb említett Probook-ok és Vaio-ok – na jó, kicsit drágább náluk -.
Hirtelen azon vettem észre magam, hogy Mac forumokat olvasok, árakat hasonlítok össze, gépteszteket olvasok, felhasználók által youtube-ra feltöltött videorívjúkat nézegetek. Kezdtem rádöbbenni, hogy a felállított elvárásoknak a Macbook tud teljesen megfelelni. 2 kg-s élő súly, erős proci és grafikus mag, 7 órás aksi, stabil tömör unibody ház, mégha műanyagból is.
Aztán rátaláltam az egyik kedvenc site-om teszterének írására. Az Engadget, ha nem is kegyetlenül, de lehúzta a Macbookot. 2 problémájuk volt vele: nem voltak elégedettek az ár/érték arányával és nem tetszett nekik a tartóssága. Az ár/érték problémájuk engem nem zavart, de a második kifogás sziven talált. A teszter szerint a kis Macbook 2 nap tesztelés alatt rengeteg karcolást és harci sérülést szerzett és mindezt fényképekkel dokumentálta is. A műanyag túl puha volt, nem bírta karc nélkül kihúzni a mindössze két napos teszt időszakot.

Hogyan tovább? A kicsi Macbook Pro már megint más árkategória, akarok én ennyit kiadni egy “kicsi, könnyű, másodgépre”? Dilemma volt ez a javából, őrületbe kergettem az összes ismerősömet, Mac és Pc hívőket egyaránt a vívódásommal. Már indultam volna Probookot venni, mikor beesett a levelesládámba egy ajánlat. MacBook Pro, MacBook árban, egyenesen Németországból.
Mázli! Ha 1 nappal késöbb érnek ezzel utol, már ott az asztalon a Probook én meg ritmikusan döngettem volna a fejemet a falba. De szerencsére nem ez a jövő valósult meg. Remegő hangon kimondtam az igent és azóta probálok kiigazodni az OS X-ben. A minap például rájöttem, hogy itt nincs “install”... De ez majd egy következő történet lesz.